Itt folyhatott az ütközet,
A nagy harc kis, külön csatája:
Egymásra fogta fegyverét
A Fátum magyar katonája.
Királyok és hadak felett
Nyargalt az őszi ciklon árja...
Erdőn az üres fedezék
Tátong: testvérharc barrikádja.
Néha futó vad veszi útját
Erre, s akkor rejti magánya...
De vérnyom itt már nem sötétlik,
Kilenc ősz lombja pergett rája.
S vihar jön újra: őszi ciklon
Derült vasárnap-délutánra,
De ez nem oly ítéletes,
Mert ezt csak az Isten csinálja.
Vihar jön újra, őszi ciklon,
Égen komorlik baljós árnya, -
Tört ágak zápora csapódik
Kirándulók lábanyomába.
S megbújnak rengő föld alatt,
Megváltó napsugárra várva,
Királyok és idők felett:
A költő meg a kisleánya.