A föld öle s a csillagok között
Tornyosul sok-sok világ emelet,
Közöttük az örök lift egyre jár
És halkan búg a Mindenség-motor.
A klinikán, hol tavalyelőtt nyáron
Gyógyultam, - nem volt emelet, csak három,
De köztük is az örök lift haladt...
Két emelet közt egyszer elakadt.
Fagyasztó csend lett, a búgás elállt,
Mintha a Minden szívverése állna,
S a szörnyű csendben messze valaki
Irgalomért és életért kiáltna...
A liften egy orvosnő volt velem,
Derék szorgalmas és vidám leány,
Menyasszony éppen. - Először-utolszor
Akkor néztem meg arcát igazán.
Látva fagyasztó, dermedt döbbenésem,
Ajkán kinyílt egy mókás, bölcs mosoly:
Most, - mondta, - várunk kissé, meglehet,
(Hogy fülelt a sok világ-emelet!)
De aztán, - s megint az a bölcs mosoly -
Fent, vagy lent, - kikötünk valahol.
Igaza volt. Őt levitte a lift
Mélyre, mélyre a föld szintje alá,
Vagy magasra a csillagok fölé.
Engem a földön hagyott, ott, ahol...
De biztatgat egy távoli mosoly:
Fent, vagy lent, - kikötünk valahol.