A vers, a vers csak egy patak, És én is egy patak vagyok, Fölöttem csillag tündököl, Alattam örvény kavarog.
Egy más patakba valahol Harsogva beleszakadok. Patak vagyok, patak vagyok. Patak: ép szemmel látható,
Patak: ép füllel hallható. Bennem véres kéz, szennyes kéz, Tiszta kéz, egyként mosható. Patak vagyok, lélek vagyok,
Fölöttem csillag tündököl. Alattam örvény kavarog, Egy más lélekbe valahol Harsogva beleszakadok.
De mentél-e már fölfele? Patak partján, meder nyomán Mentél az Eredet fele? Ahol a víz, a vad pogány
Gránit-ágyát fektette le. Mert keresztelnek bár vele: Ő maga marad vad pogány, Pogány erőnek kútfeje.
Patak partján, meder nyomán Mentél az Eredet fele? Egy sziklafordulónál láttad Kettéválni a patakot?
S két új ágra az egyik ágat Szakadni nemsokára, láttad? S a végtelenig így tovább?... Hogy követni az agy kifárad
S követni elkopik a láb. A hajszál-ereket követted A végtelenig így, tovább?! Ezek a versem ősei.
Ezek az én elődeim, Millió rejtelmes hatás: Harmat-verés, sugár-csapás, Jég-szakadás, hó-olvadás,
Zsoltáros forrás-buggyanás. Ezek az én elődeim. Szent döbbenettel gondolok Rájok, míg medremben futok
S tajtékzom sorsom kövein. Mind, mind az én elődeim. S ha ősöm millió hatás, Harmat-verés, sugár-csapás,
Jég-szakadás, hó-olvadás, Zsoltáros forrás-buggyanás: Legyen e vers most ükeimre Telt-hangú, zengő áldomás.
Kik hangom zengővé tevétek, Hozsánna: millió hatás! A vers, a vers csak egy patak, S én vele egy patak vagyok,
Fölöttem csillag tündököl, Alattam örvény kavarog. Egy más patakba valahol Harsogva beleszakadok.
Cookies on Poetry Cove