Ma hold borong a végtelen felett.
Álomhalász - sajkám eloldom, -
S kivetem nyűtt hálómat: lelkemet.
Ma hold borong a végtelen felett.
A végtelen nekem mit tartogat?
Ezüsthalakat, aranyhalakat?
Örvénylő mélye mit ígér nekem?
Magam maradtam künn a tengeren.
A hold borong, a háló mintha telne
És mintha megfeszülne hangtalan’, -
És mintha mondhatatlan súlyt emelne.
A hold borong, a háló mintha telne.
Borzongás fut át minden tagomon,
Szívembe nyilal metszőn, élesen:
Hogy vajjon van-e itt halászjogom?
Borzongás fut át minden tagomon.
Minek is hoztam nyűtt szívem’ ide?
Az én szívem, s a végtelen szíve
Doboghatnak-e egy ütemre ketten?
Hálómmal ide mért is menekedtem?
Egy pillanat - a háló elszakad.
Hullámkézzel a mélység visszarántja
A tolvajtól az aranyhalakat.
A félig-fogott aranyhalakat.