„Episcopus Varadinensis”:
Egy régi név után
Ez csillog a palota kapuján.
Októbervégi csend.
Tán világvégi csend.
Levélhullató, százados magány.
Oldalt a székesegyház,
S Szent László szobra, az átültetett
Királyi plánta. Jobb helyre került,
A bánatunkhoz került közelebb.
A holtak szigete...
Ez jut eszembe itt.
A palota négy égtájra mereszti
Rebbenéstelen üveg-szemeit.
Csupán kapuja van sarkig kitárva:
Jöhet, mehet, akinek jólesik.
Az élet füst, és minden mindhiába.