Skip to content
1890–1941

A mi adventünk

Sándor Reményik

A békejobb még vissza-visszarándul, Rángatja görcs: gőg, szégyen, gyűlölet, Engedne az ököl, de megkeményszik. Ezer anyaszív ezer sebből vérzik,

Ezer lelket mar vasfoggal a kétely: A borzalom vajjon a csúcsra ért fel? S reszketve éled a reménység: hátha, Hátha van a rémségnek netovábbja.

A békejobb még vissza-visszarándul, Még lőporfüsttől fekete a völgy S kaszáját gúnnyal feni a halál, De már valami köztünk s közte áll,

De hegyormokon csendes rőzseláng, De a lélekben béketüzek égnek S ezer haranggal harangoz az Élet!

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
A mi adventünk · Sándor Reményik · Poetry Cove