Oh, ki kírkedhetnék jó szerencséjével,
Annak állhatatos kedveskedésével,
Hogyha mosolyog is, gazdagít kincsivel,
Kevís idő múlva tetézi méreggel.
Oh, ki boldog ember, kinek nincs szívébe
Gyógyulhatatlan seb, s csendes elméjébe,
Nem fél és nem retteg jó szerencséjébe,
S változástúl nem tart, vigad életébe.
Oh, ki boldog ember, ki nem adós másnak,
Ura, s nem szolgája az ő javainak,
S nemis tékozlója Isten áldásinak,
Jó példaadója az ő szomszédinak.