V.

Az bánatot Atyám, tekints kérlek reám Irgalmas szemeiddel, És nézd bűneimet, fertelmességimet, De légy hozzám jó kedvvel,

Vigasztalj meg búmba, egyedül voltomba, Vigasztalj Szent Lelkeddel! Noha sok bűnömmel azt nem titkolom el, Sőt ellőtted megvallom,

Mert azokat látod és orvosolhatod, Mert tied az hatalom, Mint Mennyen és földön, tenger mélységében Tied az birodalom.

Sokszor bosszontálak s haragítottalak, Noha jó Atyám voltál, Tőled elpártoltam, ördöghöz hajlottam, Mégis meg nem utáltál,

Noha ostoroddal, látogatsz próbáddal, Hiszem, hogy el nem hagytál. Reám eresztetted én ellenségeimet, Kik engemet tapodnak,

Mert te megaláztál s lábok alá adtál, Azért hatalmaskodnak, Újjab rettentéssel, sok fenyegetéssel Én reám agyarkodnak.

Jovaimat nékem elprédálván épen Te látod szíve titkát, Hogy az mit meghagy is, kötve hagy abban is, Te tudod ő szándékát

Tudod, nem én jómra, sőt nagy romlásomra Vetette meg hálóját. De ez legnehezebb és legkeservesebb, Háborgatja szívemet,

Javunkat elosztván, mindentől megfosztván Azzal gyötör engemet, Hogy fogságba tartja, nagy vasba jártatja Tőled rendelt férjemet.

Nincs semmi gyámolom, csak te vagy oltalmom, Oh én édes Istenem, Nincs itt atyámfia, ki pártomat fogja, Csak békível kell tűrnem,

Itt minden rettegi, nagy hatalmát féli, Sőt támadnak ellenem. Ha egyszer vidámít, viszontag szomorít, Hol biztat, hol nógat,

Sokszor, hogy már szolgált, vet ismeg akadált, S igen ajánlja magát, Hogy megszabadítja, de meghosszabbítja Szegíny szolgád rabságát.

Hatalmas emberek törekedéseket Megutálván megveti, S én sok siralmimot és jajgatásimot Látja, de csak neveti,

Hogy utána járok, nem szán hogy fáradok, Sőt szívét keményíti. Senki nem tudhatja, által nem láthatja, Mit forr álnok szívébe,

Hogy így tétovázik, hol hevül, hol fázik Ravaszul elméjében, Csak te látod Uram, Szentséges Jehovám, Mit tött fel ő szívében.

Előtted nincs rejtve, sem semmi elfedve Az ő gondolatiban. Tudod ő szándékát, istentelen voltát, Ne segéld dolgaiban,

Támadj fel mellettem, és légy segedelmem, Vezérem utaimban. Hogy te ösvényeden nem tántorodván el Járjak nagy bátorságban,

Tőle ne rettegjek, semmitől se féljek, Óh áldj meg okossággal, Hogy az ő hálóját, megvetett horogját Elkörűljem jó móddal.

Vesd ásót árkába, akaszd hálójába, Melyet nékem készített, Esmerje meg maga, mi volt az ő dolga, S kitől szégyeníttetett,

És hogy velem voltál, tőle oltalmaztál, S nagy hatalmad segített. Szabadíts férjemet, bűnös kis férgedet Ez hatalmas kezéből,

Add meg szabadságát és minden jószágát, Áldd meg kegyességedből, Mint régen Szent Jobbot megáldja jóvoltod, Segétse ínségébül.

Hiszem, nem rövidült, se meg nem kisebbült Szent karod és hatalmod, Nagy irgalmasságod, megvagyon jóvóltod, Könnyen vigasztalhatod,

Szánj meg azért engem, tekénts nagy ínségem, Szívem fájdalmát látod. Az mit az emberek épen elveszettnek, Tartnak lehetetlennek,

Könnyű az tenálad, hogy erős te karod, Hadd lássák meg mindenek, És hogy te vagy velem, te vagy segedelmem, Nem hagysz markába ennek.

Tölts bé fogadásod és szép ajánlásod, Tölts be ígéretedet, Hogyha segítségül hílak teljes szívből, Keresem Fölségedet,

Nyomorúságomba velem lész, s nagy búmba Nyújtod segedelmedet. Hiszem erős hittel, hogy az mit igírtél Megadod Szent Fiadért,

Engem megvigasztalsz, és soha el nem hagysz Az ő szent érdeméért. Mert érettem adtad, keresztfán áldoztad, Meghallgatsz szent nevéért.

Adassék dicsősség, örökké tisztesség Tenéked Szent Háromság, Egy bizony Istenség, dicsírendő Felség, Ki vagyok örök uraság,

Ne hadd bús lelkemet, nyújtsad jobb kezedet, Tied az hatalmasság.