ZÖLD MARCI

Négyágú épűlet, amely be sincs fedve, Mely akasztófának vagyon keresztelve, Akasztófa mellett hollók károgása, Nem volt Zöld Marcinak két országban mása.

Pej csikó szájában fényes acélzabla, Hányta a szikrát, ha a csikó harapta. Rajta, Zöld Marci, te futottál, röpültél, Mint a lobogó láng, kit elkapott a szél.

Ugyancsak megteszi!... Marci, hol vehetted Lobogó gatyádat, lobogó ingedet? Szép menyecskék varrták fehér patyolatból, Csók lett érte díjok piros ajakadról.

Szép legény volt Marci, szerették a lyányok. Ha én utánam is annyian volnának!... Amerre Marci járt, volt harang szólása, Sok szerelmes szívnek hangos dobogása.

Minek volt sarkantyú kordován csizmáján? A szép szó is fogott sörény paripáján. Nem is a ló, hanem hát a tánc számára Verette a csengőt csizmája sarkára.

Rátermett a táncra Marci, nem tanulta; De őtőle sokan tanulhattak volna. Betért a csárdába, ha szólt a muzsika, S szilaj kedvvel amugy magyarán megrakta.

Nem kivánkozott ő Bakony erdeibe, Oda csak a félénk tolvaj rejtezik be, Bokrok közé búvik, onnan ugrik elő, Ugy ragadja torkon, aki arra menő.

Marcinak Hortobágy volt rendes tanyája, Hortobágy, a puszták óriás királya, Kiállt az országút síkjára, s az utas Száz lépésről látta, hogy majd lesz ne-mulass.

Ha gazdag útas jött, Marci így kiáltott: „Ide az erszénnyel, ha nem kell halálod!” Ha szegény utas jött, ezt mondta szívesen: „Nesze az erszényem, s áldjon meg az isten!”

Fegyverneki puszta, fegyverneki puszta Szegény jó Zöld Marci halálát okozta, Négyágú épület volt halálos ágya S temetési dala varjak károgása.