Skip to content
1823–1849

VIRÁGOSKERT A KÖLTŐ SZÍVE...

Sándor Petőfi

Virágoskert a költő szíve, De másnak termi a virágokat; Míg ezeket szétosztogatja, Önnön magának csak tövis marad.

És pillangó a költő lelke; Szegény pillangó! neki megesett: Addig bolyong a puszta kertben, Míg összetépik őt a tövisek.

S a puszta kert s tépett pillangó Eszébe sem jut senkinek talán, Midőn élvezettel mereng a Szegény költő mártirkoszoruján.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
VIRÁGOSKERT A KÖLTŐ SZÍVE... · Sándor Petőfi · Poetry Cove