Skip to content
1823–1849

VILÁGOSKÉK A CSILLAGOS ÉJSZAKA...

Sándor Petőfi

Világoskék a csillagos éjszaka, Tárva-nyitva szobámnak az ablaka, Az ablakból tekintetem az égen, Lelkem pedig angyalomnak ölében.

A csillagos ég és az én angyalom Mindennél szebb, ami csak szép, mondhatom. Én legalább a világot bejártam, De ezeknél szebbet sehol nem láttam.

Fogytán van a hold, úgy ballag lefelé A megé a messze kéklő hegy megé. A fogyó hold talán az én bánatom, Oly halvány, hogy már csak alig láthatom.

Magasan áll a Fiastyúk az égen, Szólanak a kakasok a vidéken, Hajnalodik, hüvös csipős szél támad, Hüvös szárnya legyintgeti orcámat.

Itt hagynám már ablakom, hogy elmenjek Lefekünni és álmodni; de minek? Álmodni ugysem tudnék én oly szépet, Mint amily szép most előttem az élet.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
VILÁGOSKÉK A CSILLAGOS ÉJSZAKA... · Sándor Petőfi · Poetry Cove