Szent Kleofás! Milyen karaván... Nem lehet más, Mint oláhcigány;
Avvagy e szép útazási rend S pőre purdék serge mit jelent? Ott huzódik a diszes csapat Hosszu sorban zöld erdő alatt;
A családfő vén, kehes lovon, Kit kötőfékszárnál fogva von Üggyel-bajjal egy izmos legény... No hisz izzad még az is szegény!
Mert bizony már régen lehete, Hogy gabancuk a csikófogat Elhullatta... s most mi élete? Koplalásban tölt gyásznapokat.
Ily esetben aztán ép erő Nem tudom, hogy volna nyerhető. S ami több, ki rája nehezűl, Nemcsak a jó dáde egyedűl:
Oldalain egy-egy tarisznya lóg, S mindenikben rajkók láthatók; Ki-kidugván borzas fejöket, Pityeregnek szörnyü éneket,
Mert helyök nem legkényelmesebb; A gyaloglás? még keservesebb! Ugy sipognak, mint az orgona, S tudja isten, meddig tartana?
De nagyapjok hátra-hátrarúg, S meglapulnak szépen a fiúk. Megy megettök férj, menyecske, lyány Egymás mellett és egymás után.
Ki bagóz, ki füstöt ereget, Képezőleg terhes felleget, Mely szemet rág, s fojtja a tüdőt. Tán dohányuk paprikában főtt.
Leghátul kócmadzagon pedig Egy lopott malac hetvenkedik. Boldogúlni nem lehet vele! Sejt tán, hogy napja alkonyúl,
Azért viseli magát roszúl. De segít a meszelő nyele, Mellyel a derék családanya Nagy vitézül nekirohana.
Igy intéznek bátor lépteket Faluvégtől falu végeig. Ily hős népet mi sem rettegtet... Csak a szél! ezt megsüvegelik.
S okosan! mert a kaján elem Mértéken túl emberségtelen. Néha rájok amidőn akad: Súg fülökbe olyan dolgokat,
Hogy lábszárok is remeg bele, Mintha volna nyárfa levele. De ha szél úr könnyü szekeren Gyors lovakkal más vidékre hajt:
Régi kedvök ismét ott terem, S farba rúgnak minden földi bajt.
Cookies on Poetry Cove