Igaz-e, királyom,
Amit mondogatnak?
Nálad híre sincs a
Szabadakaratnak.
Megtennél te mindent
A magyar javára;
Csakhogy titkos önkény
Korlátokba zára.
S nemcsak közdolgokban
Vagy te korlátozva;
E gyalázatos kény
Elhat ten lakodba.
Ami örömednek
Volna kútforrása,
Elzárják előled,
Hogy szemed se lássa.
És kinek, kinek vagy
Ilyen szolgarabja?
Szolgádnak, királyom,
Ki sajátod lopja! -
Ha ez így van: sorsod
Szivemből sajnálom...
Ugy nézz a szemembe,
Jó öreg királyom.