Skip to content
1823–1849

SZIVEM

Sándor Petőfi

Isten, alkotál-e Több ily szívet is már Mint az én szivem? Volt-e másban is már

Ily sokféle és ily Forró érzelem? Hű tanya ez a szív, Nemesebb barátság

Hű tanyája ez. Elhagyott, elaggott Szüleim egyetlen Lágy párnája ez.

Kert e szív, ahol leg- Illatosb virágid Nyílnak, szerelem! Bánya ez, amely a

Szabadság számára Kardvasat terem. És mi szép, mi jó van A kerek világon,

Melyet nem ölel, Melyhez imádása Nem hajolna le vagy Nem röpülne fel?...

S egykor ez a szív is Megszünik dobogni, Mint a többiek; Egykor ez a szív is

Megszünik dobogni... Néma lesz s hideg. Lenn a föld porában Össze fog vegyűlni

Majd a többivel, S tán olyannal épen, Kit magasb indúlat Sosem gyujta fel.

Oh nem! szívemet ne Bírja másokéval Ugyanaz a hely... Vegyétek ki, hogyha

Meghalok, barátim, S égessétek el.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
SZIVEM · Sándor Petőfi · Poetry Cove