Némúl a hangszerek zenéje, A függöny felrepűl, S az arcokon kiváncsiságnak Csendes figyelme űl.
És ékes színpadon a múzsa Kegyelt papnéja áll, Bájlóbb a kikelet kertjének Minden viráginál.
És oh midőn szavak születnek Az ajkak bíborán, Nem, így nem énekel tavaszkor Pacsírta s csalogány.
S mit benne látsz megtestesűlve: Erény és szerelem; S a néptömeg, varázslatánál Kéjtengerré leszen.
Hódolva a dicső müvészet Magasb hatalminak, Éljenzaj és örömkiáltás És tapsok hangzanak.
De a zajongó nép között áll Az ifju mereven, Ah érzeményi zavarának Nyelvet, szót hol vegyen?
Egy új világ nyilik szivében, Egy új édenvilág, És benne lángoló szerelme Az illatos virág.
A barnaleples éj Nyugalmat osztogat, De ah! az ifjunak Nyugalmat az nem ad.
Zajló küzdés szivén, Szerelmi, égető, Mely tarka gondolat- Füzért tünődve sző.
„El, el! meglátni őt, Az égi szép szemet. Amelynek e kebel Imádó rabja lett;
Meglátni a szelíd Angyalvonásokat, Melyeknek bájain Szív és ész elakad;
S a tündértermetet, S a hullámzó kebelt, Hol a kecs istene Két rózsatrónt emelt.
Meglátni, asszonyok Legszebbje tégedet, Minőt az ég csupán Egyszer teremthetett!”
S az ifju elsiet Szerelme vágyiban A kedves hely felé, Hol istennője van.
„Ti ablaki fölött Irígy őrkárpitok! Pillantanom reá, O kérlek, hagyjatok.”
Rejtsétek a szobát Hiven, o kárpitok! Szivszaggató, miket Az ifju látni fog.
Csók és édes szavak... S szerelmi jelenet... S o bűn, o förtelem... Szerelmet.. pénz vehet!
Színházba seregesen tódúl a nép, Csudálni a müvésznő érdemét; S míg hangja lelkesűlt szivekbe hat: Új és új érdemkoszorút arat.
S az ifju? ... Az ifju tetszés-zaja Fel-felzeng bájoló játékira; De ah! titkon folyó könyűiben Kihalt a néma, kínos szerelem.
Cookies on Poetry Cove