Jaj, a hátam, jaj a hátam Odavan! Szomszéd bácsi kiporozta Csúfosan.
Átkozott a görcsös fütykös Somnyele! Mellyel engem oly pogányúl Csépele.
Mért is tart hát kertet s benne Körtefát? És az isten rá gyümölcsöt Minek ád?
Csábitólag kandikált a Körte rám; Csábjait ki már sehogysem Állhatám.
Átugortam a palánkon - Átesém! Hogy megingott bele májam És vesém.
S nem elég ez; szomszéd bácsi Rajtakap, S akkor jött még a valódi Haddelhadd.
Én teremtőm! mért is értem E napot? Megrakott, hogy minden csontom Ropogott.
Nesze, monda, nesze másik, Harmadik! És a mindentudó tudja, Hányadik.
Jelen volt a holdvilág a Lakzinál; Búsan nézte: szomszéd bácsi Mit csinál.
Fellegekből vett magára Gyászmezet, És megosztva szenvedésem Könnyezett.
Ő, csak ő nem könyörűle Egyedűl; Három a tánc! monda, s egyre Hegedűlt, -
Hegedűlt a bottal hátam Közepén, Keservesen, siralmasan Jártam én.
…De’szen jól van! kiheverem Én e bajt. S visszakapja még a kölcsönt, Vissza majd.
Tudjuk, hányat vert az óra, Tudjuk ám! Ön is rak a tüzre rosz fát, Bácsikám.
Ablakunkhoz estenként mért Sompolyog? Vettem észre, hányadán van A dolog.
Más szemében ő a szálkát Megleli, S az övében a gerendát Feledi.
A deákné vászonánál Ő se’ jobb: Engem dönget a lopásért S szinte lop;
Lopni jár ő, csókot lopni Nénihez, Míg anyánk a bibliában Levelez.
Tegye lábát ablakunkhoz Ezután: Fogadom, nem nézek által A szitán.
Megugratni vagy anyánkat Hívom át, Vagy leöntöm dézsa vízzel A nyakát!
Cookies on Poetry Cove