Én nem panaszlok sorsom ellen, Mi ördögért panaszlanék? Lehet-e kegyesebb irántam, Mint amilyen kegyes, az ég?
Nekem jutott a nagy szerencse: Pinty úrfit énekelni meg! Pinty úrfi a maga nemében Hat puszta falu környékében
A legpáratlanabb gyerek. Pinty úrfinak fillére sincsen, Tán a nagyapjának se’ volt; Amit telt erszénynek neveznek,
Távol van tőle, mint a hold. Azért magát föl nem akasztja, De még csak nem is kesereg. Pinty úrfi a maga nemében
Hat puszta falu környékében A legpáratlanabb gyerek. Asztalt számára nem terítnek, S ki hinné? éhen mégse’ vesz;
Ha enni kell, a vendéglőkbe Bekullog ismerősihez, S egy-egy falatka innen, onnan... Böndőjét ekkép tölti meg.
Pinty úrfi a maga nemében Hat puszta falu környékében A legpáratlanabb gyerek. Mikép teszen szert öltözetre?
Ez is igen eredeti: Bál- és egyébre a ruhákat Úgy kölcsön elkéregeti; Csakhogy többé ezen ruhákat
Nem látják a jó emberek. Pinty úrfi a maga nemében Hat puszta falu környékében A legpáratlanabb gyerek.
Hol a szállása? azt nem tudjuk; De ő fennen dicsekszi el: Milyen pompás szobái vannak! És amit ő mond, hinni kell.
Bár kávéházakban gyakorta Olyan Pintyféle szendereg: Pinty úrfi a maga nemében Hat puszta falu környékében
A legpáratlanabb gyerek. És ilyen ő tetőtül talpig, Tökéletes képmása ez; Magának és kedves honának
Roppant becsűletet szerez. Kiáltson föl hát minden ember: Tartsák meg őt az istenek! Pinty úrfi a maga nemében
Hat puszta falu környékében A legpáratlanabb gyerek.
Cookies on Poetry Cove