Skip to content
1823–1849

ŐSZI REGGEL JÁROK...

Sándor Petőfi

Őszi reggel járok a szabadban, De hiába nézek szerteszét; Sűrü ködnek fátyolában a táj, A toronynak látni csak hegyét.

A természet elhagyott szentegyház; Nincsen benne buzgó népe már: A virágok... s hallgat orgonája, Hallgat a sok énekesmadár.

A természet néma szentegyháza Fölzajlik még egyszer az idén - A tavasznak mintegy viszhangjául - A szüretnek megjövetelén.

A szüret víg, kellemes mulatság. Gyakran ekkép sóhajtott szivem: Be szeretnék én is szüretelni, Mért nincs nekem is szőlőhegyem?...

Most beérném egyetlen gerezddel, Egy egész szőlőhegy nem epeszt; Hej, beérném én veled, leányka, Te legszebb, legédesebb gerezd!

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
ŐSZI REGGEL JÁROK... · Sándor Petőfi · Poetry Cove