Skip to content
1823–1849

NEMCSAK MI VÉNÜLÜNK...

Sándor Petőfi

Nemcsak mi vénülünk, mi emberek... Mi volna, ami nem vénülne meg? Nézzétek a napot, ha jön a december: Nem valóságos öregember?

Későn ébred, s alig Hogy fölkapaszkodhatik Az égre, oly erőtelen; Mogorván néz a világra s hidegen,

S olyan korán ledől megint ágyára. Majd végesvégül Azt is megérjük, hogy megőszül, És ekkor... ekkor fehér lesz sugára.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
NEMCSAK MI VÉNÜLÜNK... · Sándor Petőfi · Poetry Cove