Skip to content
1823–1849

MIÉRT KISÉRSZ...

Sándor Petőfi

Miért kisérsz minden lépten-nyomon, Te munkás hazaszeretet? Éjjel-nappal mért mutatod nekem Gonddal borított képedet?

Örökké itt vagy, itt vagy énvelem, Ugy is látlak, ha behunyom szemem. Tudom, kevés, mit a honért tevék, De megtevém, amennyi telt,

Van, akinek nagyobb az ereje, S mégis kevesebbet mivelt; Kérlek, fordítsd el tőlem képedet Csak egy időre, hazaszeretet!

Oh hadd feledjem, hogy polgár vagyok! Itt a tavasz, virít a föld, Virágillat s a zengő madarak Dala eget-földet betölt,

Arany felhők, e nyájas szellemek, Fejem fölött vidáman lengenek. Oh hadd feledjem, hogy polgár vagyok! A költészetnek istene

Olyan kegyes hozzám; iránta én Hálátlanságba essem-e? Ott vesztegelni hagyjam lantomat, Míg a bútól majd húrja szétszakad?

Oh hadd feledjem, hogy polgár vagyok! Van ifjuságom s kedvesem, Gyöngyökbe foglalt órákkal kinál Az ifjuság s a szerelem,

És minden óra, mit el nem vevék, Egy elpazarlott örök üdvösség. Hah, mennyi tündér együtt: ifjuság, Tavasz, költészet, szerelem!

El hagyjam őket tőlem szállani? Utánok vágyva nyúl kezem... Jertek hozzám... nyujtsátok karotok... Öleljetek meg, tietek vagyok!

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
MIÉRT KISÉRSZ... · Sándor Petőfi · Poetry Cove