Skip to content
1823–1849

MESSZE ESTEM...

Sándor Petőfi

Messze estem, oh lyánykám, beszédes Szemeidnek szép sugáritól... (Szemeidből jóság és vidámság, E kedves két égi gyermek szól.)

Messze estem tőled, oh, te szép lyány. Te aranyba foglalt drágakő! De a nap, hol majd elédbe állok, Ez a nagy nap nemsokára jő.

Nagy lesz e nap, sorsomat határzó, Mint Waterloo Napoleonét. Még király vagyok... kevélyen hordom Koronámat, a fényes reményt.

Oh, de mi lesz éltem, ha fejemről Porba hull e drága korona? Mi lesz akkor éltem?... fájdalomnak Oceánján a Szentilona.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
MESSZE ESTEM... · Sándor Petőfi · Poetry Cove