Skip to content
1823–1849

MEGTEREMTÉD LELKEM ÚJ VILÁGÁT...

Sándor Petőfi

Megteremtéd lelkem új világát, Szerelem dicső világa ez! Hálából e szív, örök tüzével, Istenséged szent oltára lesz.

Oh leányka, ha te nem szeretsz is, Engedd meg, hogy szerethesselek, Mert különben köztem s a világ közt Megszakadnak minden kötelek.

Vad, sötét föld keblem birodalma, Fejedelme gyűlölő harag, Harcban állok a nagy mindenséggel - Szeretetre csak képed marad.

Képed a fény, az egyetlenegy fény, Mely keblemnek éjjelébe jár, Mint a rabhoz, földalatti börtön Kisded ablakán, a napsugár.

Én szeretlek! bár tudom: mily rém a Nem viszonzott szerelem baja; De kit annyi rém gyötör, szivemnek Könnyű lesz ezt is megszoknia.

Nem viszonzott szerelem keserve! Türelemmel hordom terhedet, Mint az istenember a keresztfát, Melyen aztán megfeszittetett.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
MEGTEREMTÉD LELKEM ÚJ VILÁGÁT... · Sándor Petőfi · Poetry Cove