Melyik szerelmes nem választ magának A számtalan közűl egy csillagot? És melyik költő nem választ magának A számtalan közűl egy bajnokot?...
Ezt Toldy Miklós, azt Kont lelkesíti; Ki a vitéz, ki engem föltüzel? Ki e vitéz?... a kürtharsogtatással Országokat reszkettető Lehel!
Ez volt a hős, ez volt a kürt!... e hősnek Halála egy nagy égzengés vala; Kilencszáz év mult, és ez égzengésre Most kél a viszhang: lantomnak dala.
Ti jászok és ti kúnok, hallgassátok, Mert, ugy hiszem, legjobban érdekel Titeket, ő, a kürtharsogtatással Országokat reszkettető Lehel.
Mi a legjobb köszörükő? a bosszu; Ez fente meg a magyar kardokat. Mi a leggyorsabb fergeteg? a bosszu; Ez hordja mostan a magyarokat.
Éles kardokkal, szélvészrohanással A németek földére érnek el; Elől száguld a kürtharsogtatással Országokat reszkettető Lehel.
Hiába fented kardodat, magyarság! Felsőbb hatalom esküdt ellened. Harcod koporsó, óriás koporsó, Amelybe dicsőséged temeted.
Nagy lakomája volt ez a halálnak, S kit el nem költe: mint rab vesztegel. Ezek között a kürtharsogtatással Országokat reszkettető Lehel.
„Akasztófára!” dörg a német császár, „Akasztófára e zsiványokat! Haha, hittétek-e ti száraz fák, hogy Teremni fogtok még virágokat?
Lám, kivirúltok újolag. - Mivelhogy A vezér elsőséget érdemel: Előre hát, te kürtharsogtatással Országokat reszkettető Lehel!”
Kilépe a hős: „Isten néki, császár, Függjek koszoruként ez oszlopon. - Német vagy, nem t’om: lesz-e emberséged? Meghallgatod-e végkivánatom?
Szeretnék egyszer még kürtömbe fujni, Vén bajtársamtól hadd bucsúzzak el!” Ekkép beszélt a kürtharsogtatással Országokat reszkettető Lehel.
Megkapta kürtjét s úgy megfujta a hős, Hogy a császár megsiketült bele, Megsiketűlt és eldőlt... innenonnan Kilencszáz éve, s még föl sem kele.
Nem is kel ő fel többé. - Jászberényben Még megvan a kürt csorba élivel, Mit megcsorbított a császár fején a Győzötten is még győzelmes Lehel.
Cookies on Poetry Cove