Skip to content
1823–1849

KOVÁCS JÁNOSNÉ EMLÉKKÖNYVÉBE

Sándor Petőfi

Jellemtelenség e kor bélyege; Pedig csak egy, csak egy: a jellem az, Ami az embert emberré teszi, E nélkül hitvány, öntudatlan tárgyak,

Vagy legfölebb is állatok vagyunk. Oh hölgy! könyörgök hozzád, a haza S az emberiség kettős szent nevében: Ha gyermekekkel áld meg majd az isten,

Olts gyermekid szivébe jellemet, Szeplőtelent s megtántoríthatatlant. És nem szükség, hogy mást is adj nekik, Mindent adál, ha jellemet adál.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.