Készülj, hazám, Készülj, boldog haza! Oly ünnep vár reád, amilyet Még nem pipázott magyar ember,
Amely majd hét országra szól, Mint a lőcsei kalendáriom. Készülj hazám! A bécsi német
Egytől-egyig mind megveszett, Istentül elrugaszkodott, az Ördögnek adta lelkét, És mostan e bélpoklosok
Ezt kurjogatják: „Minékünk a szabadság Árnyéka nem kell, Maga a szabadság kell minékünk,
Teljes szabadság minden áron!” Igy kurjogatnak E sátán cimborái, S mi lesz a vége e históriának?
Az lesz a vége, hogy császárjokat, Kegyelmes jó császárjokat, Elkergetik, Családostúl elkergetik,
Isten Jehova ugyse’ Elkergetik! De ez lesz a magyarra nézve a Szerencse napja,
A boldogságnak égi ünnepe! Közénk fog jőni A császár és családja, A fölséges család!
Igy fognak hozzánk szólani: „Hű magyarok, Mi mindig bíztunk bennetek, Mindig szerettünk titeket,
Legjobban, legatyaiabban Szerettünk népeink között; Im kebletekre borulunk, Öleljetek meg,
Kedves hű fiaink!” És kell-e több minékünk, Nékünk hű magyaroknak? Letérdelünk előttök,
Vándorsarúikról a port Lenyalják csókjaink S a hála és öröm könyűi, Melyek majd, mint egy második Duna,
Fognak keresztülfolyni a hazán, És egy kiáltás lesz a nemzet: (Egy olyan óriás kiáltás, Melytől a csillagok potyognak)
„Vitam et sangvinem Pro rege nostro!” Mint hajdanában Bőgtek dicső apáink. -
S ha lesz közöttünk olyan vakmerő, Kinek eszébe jut, Hogy három század óta úr Hazánkon a Habsburg-család,
S azóta a hazának Nem volt egy gondolatja, Nem volt egy érzeménye, Mely édesebb a kárhozatnál,
Az ilyen vakmerőt, Az ilyen szemtelent, Az ilyen háladatlant Honárulónak deklaráljuk
És nyársra húzzuk! Készülj hazám, ez ünnepélyre, Készülj, és örvend, oh boldog haza! S ti elcsapott királyok
Itt Európában valamennyien, Jertek mihozzánk, A jó magyar nép szívesen lát, Dicsőségének tartja, ha
Hizlalhat bennetek, Jertek mihozzánk! Kosztot, kvártélyt adunk, S az elveszett királyi címek
Kárpótlása végett Majd táblabírákká teszünk!
Cookies on Poetry Cove