Skip to content
1823–1849

KELLEMETLEN ŐSZI REGGEL...

Sándor Petőfi

Kellemetlen Őszi reggel. Kedvtelen, borús idő. Hulldogál az

Elvirított Őszi tájra az eső. A szobában Ketten űlünk

Együtt: én s az unalom. Terhes vendég! Mint malomkő Csügg rajtam. De megcsalom.

Szépen titkon A szobából Kiröpítem lelkemet. Szállj, lelkem, szállj

Messze, messze... Útad napnyugatra vedd. Napnyugatra Vannak, akik

Én előttem kedvesek: Agg szülők és Ifju lyányka S mind, akiket szeretek.

Járd be őket, Járd be sorra, S jőj meg késő est felé Édességgel

Megterhelve, Mint virágokról a méh.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.