Jó ideje lement a nap,
Le is szállott már a harmat,
Már a hold is magasan van,
Éjfél is lesz innen-onnan.
Mit csinál mostan Juliskám?
Összetette kis kezit tán,
S imát mond: ha imádkozik:
Tudom, értem imádkozik.
Mit csinál mostan Juliskám?
Már régen el is aludt tán;
Ha elaludt és álmodik:
Tudom, felőlem álmodik.
S ha Juliskám se’ nem alszik,
Se’ pedig nem imádkozik,
Hanem csak úgy gondolkodik:
Tudom, rólam gondolkodik.
Gondolkozzál, gondolkozzál,
Gyönyörűséges virágszál!
Gondolataid olyanok,
Mint azok a szép csillagok.
És vajon a csillagokat,
Juliskám, nem te gondoltad?
Te gondoltad ki ezeket,
Mikor szerelmed született.