Hányadik már a pohár?... csak Ötödik? Teremt’ ugyse! becsülettel Működik.
Máskor megfe-felelek kétannyinak: S lábaim most már öttől is inganak. Ing a lábam, a nyelvem meg Elakad -
Torkom a therpomyléi Szorulat, Ledionas a bor, mely lecsepege, Gondolatim... Sex... Rex... Xerxes serege.
Sehogysem t’om kifejezni Magamat - Azt hiszitek, hogy talán a Bor miatt?
Ne higgyétek, édes atyámfiai, Nekem a bor nem szokott megártani. Nekem a bor hogymikép is Ártana?
Hát hiába voltam volna Katona? Úgy biz, aki fölmarkolta, katona - Mégpedig bakancsos voltam valaha.
Zöldhajtókás, sárgapitykés Közlegény... Egész a közlegénységig Fölvivém!
Jó: bakancsom hogy hamar lerúghatám; Még idővel degradáltak volna tán. Tyhű, látjátok, ott az könnyen Megesik,
Mert a katonai pálya Fene sik; Legkivált az olyfélének, mint magam, Kinek kissé akaratos feje van.
Útmutatást nekem ne is Adjatok, Szent Dávid hárfájára sem Hallgatok!
Orrnál fogva senki engem nem cibál, - Azt cselekszem, ami tetszik... Tudja Pál, Mit kaszál. ...Eh, de én itt egyre-másra,
Mint malom, Csak darálok, csak darálok, S szomjazom. Adjatok bort! a malom jól nem megyen:
Hogyha nincs nedv, ami hajtsa, bőviben. Hadd igyam hát! hogy forogjon Kerekem - Meg sem állok, csak a kancsó-
Feneken. Bárha mindjárt - amint Falstaff szólana - Bárha, mondom, egy mérföldig tartana. Hol is hagytam?... tudja gólya...
Úgy igaz! A malom volt az utósó... Vagy nem az? Mit is mondtam a malomról... én bizon
Hogyha présbe csavarítnak sem tudom. Annyi szent: a szemem héja Oly nehez, Mint malomkő... tán az álom
Környekez. Elég is ma a tivornya, ágyba hát! Álmadozzuk folytatását... jó ‘jszakát!
Cookies on Poetry Cove