Skip to content
1823–1849

ITT ÁLLOK A RÓNAKÖZÉPEN...

Sándor Petőfi

Itt állok a rónaközépen, Mint a szobor, merően. A pusztát síri csend födé el, Mint elfödik a halottat szemfödéllel.

Nagymessze tőlem egy ember kaszál; Mostan megáll, S köszörűli a kaszát... Pengése hozzám nem hallatszik át,

Csak azt látom: mint mozog a kéz. És most idenéz, Engem bámul, de én szemem sem mozditom... Mit gondolhat, hogy én miről gondolkodom?

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
ITT ÁLLOK A RÓNAKÖZÉPEN... · Sándor Petőfi · Poetry Cove