Skip to content
1823–1849

HIDEG IDŐ, HŰS ŐSZI ÉJ...

Sándor Petőfi

Hideg idő, hűs őszi éj. Ott kandallómon ég a tűz, De hasztalan, nem melegít, Mert, kedvesem, te mellettem nem űlsz.

Itten didergek egyedűl, Várom, hogy elálmosodom, Mint várja mélaszomorún Leroskadását a magányos rom.

Még gondolkodni sem tudok, Lelkemnek szárnya összefagy, Mert te, virágos tavaszom, Te hő nyaram, te messze messze vagy.

Csak már ne volna ily borús, Ilyen sötétfelhős az ég; Hajolva ablakom fölé Talán egy kissé elmerengenék.

Ha már szemed nem láthatom, Ha már nem lehetek veled: Hadd látnék egy szép csillagot, Amely pótolna téged némileg!

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
HIDEG IDŐ, HŰS ŐSZI ÉJ... · Sándor Petőfi · Poetry Cove