Skip to content
1823–1849

HIÁBA VÁRLAK HÁT..

Sándor Petőfi

Hiába várlak hát ezentúl? Megsiratott szép gyermekem! Meg nem jelensz többé nekem? Mint eddig gyakran megjelentél

Szobámban csöndes éjeken. Eljő az éj, eljő az éjfél; Mi haszna jő? nem jő veled. Nem látom lengő szellemed,

S reményem eltörött szárnyával Födöm be bágyadt szememet. Hová levél? miért maradsz el? Örökre kedves szép leány!

Hervadt orcám ijeszt talán? Ne félj, ne félj hervadt orcámtól: Érted levék oly halovány. Oh jőj fel egyszer még sirodból,

Mindennél drágább árnyalak! Csak hogy még egyszer lássalak; Aztán mondd, hogy terhedre van búm, S többé nem háborítalak.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
HIÁBA VÁRLAK HÁT.. · Sándor Petőfi · Poetry Cove