Skip to content
1823–1849

FÉLÁLOMBAN...

Sándor Petőfi

Szép kedvesem Lágy kebele... Szíved buját... Mind érezem...

Kicsiny madár, Dalolj nekem... Tündéri dal, Hű szerelem!...

Ezüst... arany... Nem kell, nem kell, Oly bús vagyok: Vigyétek el!...

Mily illat ez, Mily sok virág! Egy végtelen Kert a világ...

Bús, puszta lesz Mindjárt az ég, Hullatja le Minden diszét.

A csillagok Lehullanak, Fejem körül Koszorunak!...

Hah, lánc csörög! Hát volna még? Hisz ami volt, Mind eltörék...

Csörög... de nem A kezeken... Földön csörög, Leestiben.

Ott voltam én A nagy csatán, A zászlót én Lobogtatám.

Hoztam haza Vérző sebet... Elmúlt a harc, Beforrt a seb.

Aludj, aludj, Szép kedvesem... Oh szabadság! Oh szerelem!

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
FÉLÁLOMBAN... · Sándor Petőfi · Poetry Cove