Ujra mosolyg a táj aranyos sugarakba’ fürödve,
A hanyatló Phoebus ha nyugalomra megyen.
Engemet, haj, szeretőm búcsúzó pillanatával
Holdtalan éjfélként bánat homálya takar.
A szerelem jelené; multé s jövőé a barátság.
Cookies on Poetry Cove
We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.