Skip to content
1823–1849

ELSŐ SZERELMEM

Sándor Petőfi

Virány a mult, szorgalmatos méh A hű emlékezet; Meghozza méz gyanánt szivembe Első szerelmemet.

Csak hozza is! mert az nekem haj Mindig mi jól esék; Hiszen e prózai világban Nincs más költőiség.

Mint iskolás fiú, gazdámnak Lyányát szerettem én, S boldog valék, mert a lyánykától Viszontszerettetém.

Mint szeretett ő! az ebédnél Tálalni ő szokott, S mindenkor én elémbe tette A legjobb falatot.

És uzsonnára kaptam tőle Sonkát s más egyebet, Mit szép szerével a kamrából Kihozni lehetett.

Ha jött az este, s holdvilág volt: A kertbe illanánk, És ott a kertben, ottan várt csak Az üdvek üdve ránk!

Csend volt; méláza a természet Nagy ünnepélyesen, Csak a békák kuruttyolának A szomszéd réteken.

Mi e regényes helyzetben Érzelgénk boldogan; Mondók, hogy: ejnye, hogy süt a hold, Be szép egy este van!

...Ah, szép idők! ti elmulátok És mindörökre tán, Már nem terem számomra többé Sem sonka, sem leány.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
ELSŐ SZERELMEM · Sándor Petőfi · Poetry Cove