Skip to content
1823–1849

ELHAGYTAM ÉN A VÁROST...

Sándor Petőfi

Elhagytam én a várost, Azt a holt életet, Hol a halál is élet, Jósorsom a természet

Vidám ölébe tett. Vidám vagy, oh természet! El is csodálkozál, Midőn körödbe léptem,

Hogy oly mogorva képem, Hogy rajta oly köd áll. De ép azért jövék, hogy Elűzzem a ködöt.

Amely már olyan régen Borong komor-sötéten Halvány arcom fölött. Azért jövék, hogy szívem,

Mit a bú s a harag Oly feketére feste, E gyászruhát levesse, S mosolygjon újolag.

Gyógyulj meg, én szivem, ha Még gyógyulnod lehet!... Szép harmatos füvekkel, Lágy rózsalevelekkel

Kötöm be sebedet.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.