Skip to content
1823–1849

ÉJ VAN...

Sándor Petőfi

Éj van, csend és nyúgalomnak éje, A magas menny holdas, csillagos; Szőke gyermek, kékszemű kökényfa, Drágagyöngyöm! mit csinálsz te most?

Engem édes álmak környekeznek, De nem alszom, ébren álmodom. Minden álmam egy fényes királyság, S koronája te vagy, angyalom!

Be szeretném most, ha lopni tudnék, A lopás bármily rút lelki folt! Meglopnám az álmak kincstárát, hogy Gazdagítsam a szegény valót.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
ÉJ VAN... · Sándor Petőfi · Poetry Cove