Skip to content
1823–1849

EGRESSY ETELKE

Sándor Petőfi

Ez a te lyányod, Gábor? én nem hihetem. Barátom, ember lyánya ilyen nem lehet. Csupán a képzelet s az is ritkán teremt Ily kedves kisleányt, ily tündér gyermeket.

Shakspeare, kit úgy szeretsz, Shakspeare képzelete Teremté e leányt egy boldog perciben, S megtestesité a múzsa, ki téged ugy Szeret, s ajándokúl hagyá ott kebleden.

Gyönyörrel nézem én e szép kis alakot, De őt illetni kézzel szinte nem merem, Még csak melléje is aggódva lépek én, Félvén, hogy őt elfúja majd lehelletem.

Oly szellemi e lyány, oly tisztán szellemi! Eszembe is jut róla a mesés világ; Ily lényekkel lehettek az Olymp körűl Megnépesítve a források és a fák.

S ha ő reám tekint... barátom, mondd neki, Mondd meg leányodnak: ne nézzen énreám! Ki gondolná, milyen fájó emlékezet Kél bennem e szelíd szemeknek sugarán?

Ha ő reám tekint: előttem föltünik Az első, gyermeki ártatlanság kora. Amit már elveszték, még minden megjöhet; Ez egy, mi nem jön el többé soha, soha! -

Boldog vagy, férfiú, és boldog vagy te, nő, Kik azt mondjátok e lyánykának: gyermekem, Hanem tinálatok még boldogabb lesz az, Ki ekkép fogja majd szólítni: kedvesem!

Őt bírni, mily öröm, mily boldogság leszen. Midőn e lyányka a világra született, Az isten levevé a legszebb csillagot Az égről, és szívnek tevé keblébe ezt.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
EGRESSY ETELKE · Sándor Petőfi · Poetry Cove