Skip to content
1823–1849

EBÉD UTÁN

Sándor Petőfi

Ugy jóllaktam, hogy még!... Egyet nyujtózom, és Aztán tied vagyok, Imádott heverés!

Oh kedves pamlagom, Be áldott puha vagy! Ki téged föltalált, Az volt ám még az agy. -

Kölyök, pipát ide... Siess, a nagyapád! Nincs rútabb valami, Mint az a lomhaság.

Add errébb hát, ökör! Én nyuljak érte tán? Nem elég tőlem, hogy Föltátom rá a szám? -

Istentelen legye! Ingerkedik velem... Kergesd el... a kutya Ott űl a fülemen.

Az ember élete Méreggel van tele; Csodák csodája, hogy Meg nem pukkad bele.

Húzd a függönyt odább Azon az ablakon; Hadd lám, az építés Ott kinn meddig vagyon?

Á, szépecskén halad, Munkálnak mindenütt... De tedd b’ az ablakot, A nap szemembe süt.

Disznó forró idő!... No semmi; legalább Ki ott kinn dolgozik, Nem hűti meg magát.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
EBÉD UTÁN · Sándor Petőfi · Poetry Cove