Ez volt aztán az éjszaka!
Bort többé sose lássak,
Ha életemben párja volt
Ennek az áldomásnak.
Egész mohácsi ütközet
Ment végbe ott közöttünk;
Igaz, hogy a török a bor,
És a magyar mi lettünk.
Hanem még az is igaz ám,
Hogy harcoltunk vitézül,
Kivált mikor már a király,
Az ész, kidőlt nyergébül.
A győzelmes poharakat
Dühhel nyakon ragadtuk,
S függtünk letéphetetlenűl,
Mint a pióca, rajtuk.
Ha oly hosszú lesz életünk,
Mint kortyaink valának,
Megérjük boldogabb korát
A bús magyar hazának.