Skip to content
1823–1849

DACOS LEÁNY!

Sándor Petőfi

Dacos leány! Hagyd megcsókolni magad, Hagyd átölelnem derekad. Nap megy nap után,

S ha napjaid elhaladnak, Maradsz magadnak. Száraz derekad Majd senki meg nem öleli,

Csak a koporsónak deszkája, S halvány ajakad Más nem csókolja, csak a sír férgei... Gondolj reája. -

Mit érzesz, Nem rendül meg szived? Nem érezed, Hogy ez hideg csók, hideg ölelés lesz!

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
DACOS LEÁNY! · Sándor Petőfi · Poetry Cove