Skip to content
1823–1849

CSATÁBAN

Sándor Petőfi

A földön is harag, Az égen is harag! Kifolyt piros vér és Piros napsugarak!

A lemenő nap oly Vad bíborban ragyog! Előre, katonák, Előre, magyarok!

Komoly felhők közül Bámul reánk a nap, Rettentő szuronyok Füstben csillámlanak,

A sűrü lomha füst Sötéten gomolyog, Előre, katonák, Előre, magyarok!

Ropog, hosszan ropog Csatárok fegyvere, Ágyúk bömbölnek, hogy Reng a világ bele;

Te ég, te föld, talán Most összeomlotok! Előre, katonák, Előre, magyarok!

Szilaj lelkesedés Foly bennem, mint tüzár, A vérszag és a füst Megrészegíte már,

Előre rontok én, Ha élek, ha halok! Utánam, katonák, Utánam, magyarok!

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
CSATÁBAN · Sándor Petőfi · Poetry Cove