Skip to content
1823–1849

CARMEN LUGUBRE

Sándor Petőfi

Meghalt... ki?... azt mit kérditek! Hisz a név ugysem teszi meg; Hazánknak... oh nem! a világnak Egy ritka, példás féria,

Kinek szent fogadása tartá: Vizet soha nem innia. Ő most békével alhatik Sírjában ítéletnapig;

Mert ama boldog öntudattal Dugá fejét a föld alá: Hogy a vizet ugyan használta (Mosdásra), de meg nem ivá.

Nagyon szüken termett tavaly A bornemű dicső ital. És ez lett megölő betűje A szilárd lelkü férfinak:

Szomjan halt, ahogy pincéjéből Minden borok kifogytanak. És engem, nem tagadhatom, Kinos sejtésnek terhe nyom.

Ha jövendőben következnek Borban szükölködő napok: Miként e sírba dőlt nagy férfi, Még magam is ugy járhatok.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
CARMEN LUGUBRE · Sándor Petőfi · Poetry Cove