Skip to content
1823–1849

BÚCSU KUNSZENTMIKLÓSTÓL

Sándor Petőfi

Szól a kakas innen-onnan Viradóra. Kivígadtunk, takarodjunk Nyugovóra.

Hej, ennek a mai napnak Nagy az ára... T’om: sokáig fáj belé a - Fáj belé a kezem szára.

Fáj az én jobbkezem szára Véghetetlen, Mert nagyon sok telt palackot Emelgettem.

De ha fáj is a karom, tán Utójára Fölbirom még e palackot - E palackot... bucsuzásra.

Ki veled, bor, ki veled, bor, Az üvegből! Telesírom könnyeimmel Két szememből;

De magam sem tudom én, hogy Majd az benne Fájdalomnak vagy örömnek - Vagy örömnek lesz-e könnye?

Mostanában a keblemnek Megtelése Fájdalomnak és örömnek Vegyülése.

Az örömem onnan ered, Mert itt voltam; El kell mennem: innen ered - Innen ered a fájdalmam.

Kiskunsági Szentmiklósnak Ifju népe! Benyitottál a szivemnek Közepébe;

Hej, pedig e szivközép, ez Szentek szente, Nem sok ember fordult meg még - Fordult meg még eddig benne.

De kinek meg helyet adtam Egyszer itt benn, Az ugyan ki soha többé Nem megy innen.

Ezután úgy nézzetek hát A szemembe: Rabok vagytok mindörökre - Mindörökre a szivembe’!

Hát közöttetek, ha újra Visszatérek, Lesz emléke e barátság Ünnepének?

Ünnep volt ez, a barátság Szép ünnepje, Nem is hiszem, hogy valaki - Hogy valaki elfeledje.

Mostanáig itt vígadtunk Tennap déltül, Nem csoda hát, ha kissé a Fejem szédül...

De azért jól tudom ám, hogy Mit miveltünk? Ettünk, ittunk, táncot jártunk - Táncot jártunk, énekeltünk.

Ilyen a magyar mulatság, Már hiába! Ha iszik, hát jár a nyelve, Jár a lába.

Hej, csak oly gyors lenne honja Haladása, Mint lábának, hogyha táncol - Hogyha táncol, a mozgása!

Hanem hiszen száz szónak is Egy a vége: Legyen rajtatok, barátim, Áldás, béke.

Legyen oly vig mindhalálig A pályátok, Amily vígak valamennyin - Valamennyin ma valátok!

... Hej ha volna ősz; elszállna Már a gólya; Mennék én is már, ha még egy Szóm nem vóna.

Kimondjam-e vagy ne mondjam? Eh, kimondom; Mit szóltok rá, mit nem szóltok - Mit nem szóltok, semmi gondom.

Amott virít Szentmiklósnak Egy rózsája... Hej csak soha ne is néztem Volna rája!

Vagy ha már megbűvölt édes Arculatja: Hadd lennék én, aki őtet - Aki őtet leszakasztja!

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
BÚCSU KUNSZENTMIKLÓSTÓL · Sándor Petőfi · Poetry Cove