BEAUREPAIRE

Hogy kitelt a franciáknál A király becsűlete: (Mint ezernyolcszázharmincban S most valami két hete)

Fölberzenkedett a német, S esküvék, hogy bosszut áll, Megöli a szabadságot És megmenti a királyt.

S vitte zsoldos seregét és Longway már meghódola, Megy tovább, Verdunön a sor, Elkezdődik ostroma.

Verdun gyáva népe reszket, S reszkető félelmiben Térd- s fejethajtást határoz, Hogy bántása ne legyen.

De az őrség kapitánya Beaurepaire mást beszél: „Hódolásról nem lehet szó, Még nem oly nagy a veszély.

Ha az ellen fegyverünkbe Szerelmes, jól van, tehát Hadd vegye ki kezeinkből, Mi magunk ne adjuk át.”

Aki gyáva, siket is, nem Hallgatott rá a tanács, Tollat nyujtanak neki, hogy Irj’ alá a hódolást.

Beaurepaire elhajítja A tollat, s fegyvert ragad, S lelkesűlten és elszántan Mondja ki e szavakat:

„Éljétek túl hát a szégyent, A gyalázatot, de én Az ellennek csak holttestet Adni át megesküvém.

Bátraink előtt halálom Majd mint vonzó példa áll... Én betöltöm esküvésem... Végszavam: szabad halál!”

Nekiszegzé kebelének S elsütötte fegyverét, S ez szivébül kiszakítá Életének gyökerét.