Skip to content
1823–1849

BARÁTIM, CSAK VIGASZTALÁSSAL...

Sándor Petőfi

Barátim, csak vigasztalással Ne szomorítanátok engem! A bú egyetlen kincs, amelyet A szerelemtől örököltem;

S e kincset híven őrzi szívem, (Mert a sziv üresen nem állhat, Kell, hogy legyen mindig lakója, Akár öröm, akár búbánat;)

E kincset el nem tékozolnám A föld minden gyönyöreért sem, Minden darabja dallá olvad Lelkemnek titkos műhelyében.

S minden dal kő egy épülethez, Mely a felhőket érni fogja; E büszke, fényes épület lesz Kedves halottam Pantheonja.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
BARÁTIM, CSAK VIGASZTALÁSSAL... · Sándor Petőfi · Poetry Cove