Skip to content
1823–1849

AUSZTRIA

Sándor Petőfi

Miként elpusztult Jeruzsálem, El fogsz pusztulni Ausztria, S mint Jéruzsálemnek lakói, Földönfutók lesznek császárjaid,

Földönfutók és üldözöttek! Készüljetek, Ti fölfuvalkodott félistenek, Az óra kondul s futnotok kell,

Hogy el ne zúzzanak Az omló trónus romjai... Ott veszni nem szabad tinektek, Tinektek élni, hosszan élni kell a

Bukás után Nyomorban, végetlen nyomorban! Hiába mossátok kezeiteket, Ti Poncius Pilátusok,

Ámíthatjátok a világot, De lát az isten s ismer bennetek, S nincs számotokra többé kegyelem; Vagy érdemeltek-e

Csak annyit is az ég kegyéből, Amennyitől egy hajszál meghajol? Nem! - Birodalmatok A szabadság kálváriája,

Uralkodás volt minden vágyatok, Ezért emeltetek Munkácsokat, Hogy a szellem világát, melegét, A rabbilincsek e fölolvasztóját

Elrejtsétek mélységes föld alá, S fölötte a sötétségben buján Tenyészhessék a zsarnokok virága, A test- s lélekzsibbasztó butaság...

Elrablottátok a népek jogát, És elloptátok kincseit, Ti bíboros haramják, Ti koronázott tolvajok!

De a lopott vagyont El nem viszitek magatokkal; Félmeztelen Fognak kiverni titeket

A fölemelkedett alattvalók, Mint a tűzkardos angyal Ádámot-Évát a paradicsombul. Kolduljatok, miként

Koldultak milliók miattatok! Koldulni fogtok és Nem nyertek alamizsnát, Mert akihez fordultok, az mind

Gazságitoknak áldozatja volt, Rátok köp, elrúg bennetek, És undorodva fordul el! S ha ekkép éhen vesztetek,

Dögtestetekre hollók szállanak, Mert nem lesz és ne légyen ember az Utálat miatt, aki eltemessen; A hollók gyomra lesz majd sírotok

És szemfedőtök a népeknek átka!

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
AUSZTRIA · Sándor Petőfi · Poetry Cove