Miként elpusztult Jeruzsálem, El fogsz pusztulni Ausztria, S mint Jéruzsálemnek lakói, Földönfutók lesznek császárjaid,
Földönfutók és üldözöttek! Készüljetek, Ti fölfuvalkodott félistenek, Az óra kondul s futnotok kell,
Hogy el ne zúzzanak Az omló trónus romjai... Ott veszni nem szabad tinektek, Tinektek élni, hosszan élni kell a
Bukás után Nyomorban, végetlen nyomorban! Hiába mossátok kezeiteket, Ti Poncius Pilátusok,
Ámíthatjátok a világot, De lát az isten s ismer bennetek, S nincs számotokra többé kegyelem; Vagy érdemeltek-e
Csak annyit is az ég kegyéből, Amennyitől egy hajszál meghajol? Nem! - Birodalmatok A szabadság kálváriája,
Uralkodás volt minden vágyatok, Ezért emeltetek Munkácsokat, Hogy a szellem világát, melegét, A rabbilincsek e fölolvasztóját
Elrejtsétek mélységes föld alá, S fölötte a sötétségben buján Tenyészhessék a zsarnokok virága, A test- s lélekzsibbasztó butaság...
Elrablottátok a népek jogát, És elloptátok kincseit, Ti bíboros haramják, Ti koronázott tolvajok!
De a lopott vagyont El nem viszitek magatokkal; Félmeztelen Fognak kiverni titeket
A fölemelkedett alattvalók, Mint a tűzkardos angyal Ádámot-Évát a paradicsombul. Kolduljatok, miként
Koldultak milliók miattatok! Koldulni fogtok és Nem nyertek alamizsnát, Mert akihez fordultok, az mind
Gazságitoknak áldozatja volt, Rátok köp, elrúg bennetek, És undorodva fordul el! S ha ekkép éhen vesztetek,
Dögtestetekre hollók szállanak, Mert nem lesz és ne légyen ember az Utálat miatt, aki eltemessen; A hollók gyomra lesz majd sírotok
És szemfedőtök a népeknek átka!
Cookies on Poetry Cove