Skip to content
1823–1849

ARCKÉPEMMEL...

Sándor Petőfi

Arcképemmel, lelkem arcképével Ajándékozlak meg tégedet. Nem bánom, ha senkinek sem tetszik, Csak neked tessék, lyánykám, neked!

Lelkem egy könyv, amely mindig nyitva, Olvashatja, ki mellette jár. Olvassák is - a sok forgatásban Össze is van az szaggatva már.

Lelkem gyűrü, egy acélgyürű; de Láthatsz benne drágaköveket. Legnagyobb, legszebb ezen kövek közt Egy gyémánt, a tiszta becsület.

Lelkem oszlop, egy kősziklaoszlop, Mely soha meg nem rendíttetett, Nem reszket... csak egy, csak egy esetben: Hogyha rászáll szép tekinteted.

Lelkem felhő, egy haragvó felhő, Gyakran ontja a villámokat; De, leányka, te ne félj! - a villám Tölgyeket sujt, nem virágokat.

Lelkem Illés próféta, a mennybe Száll a dicsőség lángszekerén... Híj öledbe, lyányka, s lángszekérről És mennyországról lemondok én!

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
ARCKÉPEMMEL... · Sándor Petőfi · Poetry Cove