Skip to content
1823–1849

A MUNKÁCSI VÁRBAN

Sándor Petőfi

Itt tüzé föl piros zászlaját a Szabadságnak Zrínyi Ilona? A szabadság hősinek tanyája Íme, íme most rabok hona.

Semmi más, mint dönthetetlen kőfal, Semmi más, mint lánccsörömpölések - Bátran tudnék a vérpadra lépni, Oh de ez a börtön... ettül félek.

Föl s alá jár magas büszke fővel Ott a sáncon egy ifjú fogoly; Messzeszállott lángtekintetével Vajjon hol jár gondolatja, hol?

Lépte gyors még; uj vendég bizonnyal, Erejét az éj s lánc nem töré meg - Bátran tudnék a vérpadra lépni, Oh de ez a börtön... ettül félek.

Ott a másik sáncon egy öreg rab, Nem tekint sem ide, sem oda, Lassan hordja könnyü, száradt testét... Nehezebb már lánca, mint maga.

Tört szeméből holt sugár buvik ki, Mint a sírból a kisértő lélek - Bátran tudnék a vérpadra lépni, Oh de ez a börtön... ettül félek.

Ifju rab, nézd, mint virít az erdő, Akkor is, ha kijösz, zöld lesz az, Ah de téged, téged akkorára A nyomor s bú régen behavaz.

És te vén rab, tőled már talán csak Itt vesz búcsut a lánc és az élet - Bátran tudnék a vérpadra lépni. Oh de ez a börtön... ettül félek.

Föld alól föl halk nyögés jön; mint a Köszörült kés, metszi szívemet. El, el innen! fönn vagyok, és mégis Környekez már-már az őrület,

Hát ha még lenn volnék, hogyha ott lenn Híznék rajtam testi-lelki féreg! Bátran tudnék a vérpadra lépni, Oh de ez a börtön... ettől félek.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
A MUNKÁCSI VÁRBAN · Sándor Petőfi · Poetry Cove