Skip to content
1823–1849

A CSÁMPÁS LEGÉNY

Sándor Petőfi

Pórul jártak a leányok, Eddig én jártam utánok, Most ők járnak én utánam: Látod, látod, csámpás lábam!

A legénység szépe java Egytül-egyig elment tova, Mind elmene katonának, Én billegek, itt hagyának.

Kata húgom, jut eszedbe? Kértelek: végy a szivedbe. Kinevettél akkor csúful, Ha nevettél, mostan búsulj.

Aki eddig rám se’ nézett, Most én arra rá se’ nézek. Ha nézem őt, azért nézem, Hogy őkegyelmét lenézzem.

Melyik a legszebbik leány? Azt veszem el, azt is talán, Az is ugy lesz feleségem, Hogyha megkér nagyon szépen.

Jó ilyenkor a csámpás is, Ugy-e lyányok, mikor más nincs? Kapnak rajtam a leányok, Pedig csámpás lábbal járok!

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
A CSÁMPÁS LEGÉNY · Sándor Petőfi · Poetry Cove