Skip to content
1756–1784

Bessenyeinek [1]

Pál Ányos

Melly szomoru árnyék lepi a térséget! Bágyodt világ festi az egek kékségét. Egész természetre terjeszt csendességet, Talám most képezi a volt semmiséget.

Napnyugoti szellők nyögve lengedeznek, Tölgyfáknak lehulló leveli repdeznek. Kövecseken krystál erek csergedeznek S az elbódult gállyák Fároszhoz eveznek.

Csak ezek láttatnak lenni még életben, Többi mind lelketlen a nagy természetben. Ű te szent bölcsesség! vigy be rejtekedben, Hogy áldgyom végzésid illy rendes mivedben!

Feltetted a napot egünk tetejére, Hogy éltető erőt osszon feld szinére; De ismét elüzöd éjszak tengerére, S álmat küldesz világ elbágyadt szemére!

Okoskodgy bár Newton a nap forgásáról, S taszitsd le Ptolomét dicsőség polcáról, Vedd le a golyóbist Herkules válláról, Vidd napnyugot felé hajnalcsillagáról:

Mit nyertél nagy elméd hánykolódásával? Csak elmulik neved London oszlopával! Tudom, mikor Charon ragadt sajkájával, Nem kérdezett, áll-e Febus négy lovával?-

Inkább a mulandó jusson hát eszünkbe, Mert mint a nap tünik s tündöklik egünkbe, Ugy mi, kik pihegünk, majd örökségünkbe Szóllittatunk! s fagyot hagyunk kék testünkbe.

Egy kinyiló rózsa, melly pirosságával Tündöklik hajnalba gyöngyös ajakával, Elveszti szépségét minden pompájával, Mihelyt a bús éjjel int ón pálcájával!

Egy lugos óhajtya tavasz melegségét, Hogy kinyilt bimbói neveljék szépségét, Alig mutathattya árnyékos zöldségét, Pusztulnak ágai s vesztik ékességét!

Hátha a nemzetnek tekéntünk sorsára, Miként telepedtek dicsőség karjára? Miként uralkodtak világ csudájára, S miként estek ismét a község sorjára?

Bölcs s vitéz Athénás - hol vannak hamvai S koporsókövekből épitett falai? Talám most szántóknak nyögnek ott vasai, Hol büszkén állottak gazdag kastélyai!

Halhatatlan Spárta Likurgus lelkével, Mennyit nem tündöklött okos törvénnyével? De eltünt nagysága fényes erejével, S most csak volt szépségét jegyezi nevével!

Már az éjfélt hallom szólni érc szavával. Nyugodj iró tollam természet álmával; Mit ügyelsz mulandó világ folyásával, Mit meg nem változtatsz ezer lant hangjával

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Bessenyeinek [1] · Pál Ányos · Poetry Cove